Mitől válik a munka többé egyszerű feladatok sorozatánál? Hogyan lehet olyan szervezeti kultúrát építeni, ahol az emberek nemcsak dolgoznak, hanem értelmet és értéket is találnak abban, amit nap mint nap csinálnak?
A Bridge Budapest Hosszú Távon sorozatának következő interjúalanya Erdős Gábor, aki vezetőként és vállalkozóként hosszú évek óta azon dolgozik, hogy olyan szervezeti kultúrát építsen, ahol az emberek nemcsak elvégzik a munkájukat, hanem valódi értelmet is találnak benne.
A Bridge Vezetői Közösség tagjainak számít, mit hagynak hátra maguk mögött. Értékalapon és hosszú távra tervezve cselekszenek, és a jelen mellett elkötelezettek a jövő generációiért.
Erdős Gábor, a ZÖLD-KER Kft. tulajdonosa is közéjük tartozik.
Bridge Budapest: Miért és mikor csatlakoztatok/csatlakoztál a Bridge Budapesthez? Miért fontos neked ez az elköteleződés? Akár neked személy szerint, akár a cégednek?
Erdős Gábor: Nagyon friss ez a csatlakozási élmény, hiszen idén, januárban történt. Ennek van egy személyes és egy vállalati oldala is. Vezetőként a nagyvállalati közegben könnyű elmagányosodni, ezért volt fontos számomra, hogy egy támogató, értékteremtő közösséghez tartozzak. Vállalati szinten pedig azt vizsgáljuk, milyen szinergiákat tudunk kialakítani a szervezettel, hogyan tudjuk ezekkel erősíteni a saját vállalati kultúránkat, miközben magát az értékközösséget is támogatjuk.
Bridge Budapest: Mik a legfontosabb vezetői értékek számodra a munkád során? Milyen értékeket követsz nap mint nap?
Erdős Gábor: A legegyszerűbb és egyben a leghatékonyabb eszköz az őszinte, nyílt kommunikáció. Az évek során sokfelé kerestem a választ arra, hogy hogyan lehet valaki jó vezető, de ennél jobbat még senki sem tudott kitalálni. Az a legfontosabb, hogy a kollégáim merjenek őszintén beszélni és közben én is önazonos maradhassak, nyíltan megoszthassam a saját véleményemet.
Bridge Budapest: Milyen szó vagy jelző jut eszedbe először a saját sikered kapcsán – és miért pont ez?
Erdős Gábor: A “nincs könnyű út” kifejezéssel jellemezném a sikert. Nem szabad még csak elhinni sem a könnyű út illúzióját. A kereskedelemben nap mint nap küzdünk a vevőkért, a minőségért, a kiszolgálásért. Vezetőként sokszor nagy terhet cipelünk, folyamatosan jönnek az akadályok, de ezek segítenek tapasztalatot szerezni, és ezektől válik igazán széppé ez az út – jobban tudjuk értékelni a közös sikereket, a csapatmunkát, az elért eredményeket.
Bridge Budapest: Vezetőként mikor vált fontossá számodra, vagy mikor értetted meg, hogy a te hatásod túlnyúlik az irodádon, a szűken vett céges kereteken? Mi volt az a pont, volt-e ilyen pont az életedben, amihez ezt kötni tudod?
Erdős Gábor: Családi vállalkozásban nőttem fel a testvéreimmel, így korán megtapasztaltam, hogy a vezetői hatás túlmutat az irodán. A generációváltás idején különösen látszott, hogy a konfliktusok az egész szervezetet érintik. Éppen ezért nagyon fontos a hitelesség, ha kimondok valamit, akkor azt vállalnom is kell. Azt is megértettem, hogy nincs éles határ a munka és a magánélet között. Nem hiszek abban, hogy ezt teljesen szét lehet választani. Éppen ezért fontos, hogy egy csapatban merjünk beszélni a problémákról, mert csak így tudunk egymásnak segíteni és tehermentesíteni a másikat.
Bridge Budapest: Mit és hogyan mérsz sikernek – profiton túl? Milyen konkrét mutatók, visszajelzések, érzések jelzik számodra, hogy sikeres vagy?
Erdős Gábor: A sikert a hegymászáshoz hasonlítanám. Amikor felérsz a csúcsra, az hatalmas élmény, ugyanakkor nem tudsz sokáig ott maradni, el kell indulni lefelé, és jönnek az új kihívások. Az én utamon idővel az vált fontossá, amikor már nemcsak saját “csúcsokat” értem el, hanem másokat, a kollégáimat is segíteni tudtam ebben. Azt látva, hogy ők is feljutnak, sőt egy idő után már önállóan is képesek rá, ez adja számomra az igazi sikerélményt. Hiszek abban, hogy sok ember elfér azon a hegyen. Vezetőként az a célom, hogy aki belép hozzánk, minél hamarabb saját sikerélményhez jusson, érezze, hogy értéket teremt, és valóban szerves része a szervezetnek.
Bridge Budapest: Milyen jó tanács segített volna téged fiatalon az utadon? Vagy te magad mit üzennél a fiatalabb kori énednek, mire figyeljen?
Erdős Gábor: Ha visszagondolok, fiatalon nekem sem segítettek volna igazán a tanácsok, a legtöbbet a saját hibáimból tanultam. Ezért azt gondolom, hogy a fiatalokat nem visszatartani kell a hibáktól, hanem teret adni nekik, hogy kipróbálják magukat. A húszas évek eleje egy különösen értékes időszak. Ilyenkor még alacsony az újrakezdés költsége, kevesebb a kötöttség, könnyebb irányt váltani. Ezt érdemes kihasználni, kísérletezni, akár hibázni is, mert ezekből az élményekből épül fel a későbbi út. Ebben az életszakaszban a kudarcok ára még kisebb, a tanulság viszont annál nagyobb.
Bridge Budapest: Mi szerettél volna lenni gyerekként?
Erdős Gábor: Kamionsofőr, de az ügyvédi pálya is megfordult a fejemben, viszont mi gyakorlatilag belenőttünk a családi vállalkozásba. A szüleink rengeteget dolgoztak, és ha velük akartunk lenni, akkor mentünk velük. Tárgyalásokon ültünk nyaranta, így ezek a helyzetek természetes módon váltak az életünk részévé. Ezért ez az egész nem egy tudatos pályaválasztás volt számomra, hanem egyszerűen így alakult, természetessé vált, hogy ebben a közegben vagyok.
Bridge Budapest: Mi jellemzi azt a munkahelyet, ahol szívesen látnád a következő generációkat dolgozni?
Erdős Gábor: Generációtól függetlenül azt látom, hogy az egyik legnagyobb hiba, amikor valaki bekerül egy szervezetbe, de nem érzi, hogy valódi értéke lenne a munkájának. Hosszú távon ez elveszi a motivációt. Vezetőként ezért tartom fontosnak, hogy az új belépők viszonylag gyorsan, akár fél éven belül eljussanak az első önálló sikerélményig, mert mindenkinek szüksége van arra, hogy értéket lásson abban, amit csinál. A generációk együttműködésében is óriási lehetőség, a fiatalok hozzák a lendületet, az idősebbek pedig a tapasztalatot, ebből pedig egy nagyon erős csapat építhető.
Bridge Budapest: Milyen világban szeretnél élni? Milyen világot kívánsz a következő generációknak?
Erdős Gábor: Egy szeretetteljesebb világban, ahol az egók háttérbe szorulnak, és előtérbe kerül az együttműködés, a jót tenni akarás. Sokkal többre lennénk képesek, ha nem az egyéni érdekek irányítanának. Hiszem, hogy elindul egy szemléletváltás: hogy az emberek felismerik, a túlfogyasztás és az értelmetlen felhalmozás nem valódi érték. Azt szeretném, ha a következő generációk egy olyan világban nőnének fel, ahol nem az egymás legyőzése vagy a puszta profitszerzés a cél, hanem egy jól működő, egymást támogató társadalom építése.
